Egy monumentális regénynek értem a végére mindössze 3 hónap alatt. 928 oldalas csodáról van szó, a Megdermedt szív igazi kihívásnak bizonyult. Az óriási, már-már nyomasztó mérete miatt elkezdtem egy újfajta olvasási módot: egyszerre két könyvet olvastam. Ezt az esti órákban, és egy másikat, egy kisebbet a mindennapokban. Így sikerült csökkenteni a rám nehezedő nyomást, amit a könyv hosszúsága jelentett.
Na de miről szól a regény? Egy spanyol polgárháború idején kezdődő, csodálatos dupla családtörténet elevenedik meg előttünk, a két család megrendítő múltbéli, és végzetes jelenbeli összefonódásának lehetünk szemtanúi.
Főszereplői Álvaro Carrión Otero és Raquel Fernández Perea, a két család egy-egy leszármazottja, akik egy véletlen folytán megmásíthatatlanul egymásba szeretnek. Azonban kapcsolatuk árulásra épül, akár csak egész életük. Ez a regény ezen árulások feltárása, mely feltárás során képet kapunk a polgárháborúban élő és harcoló emberek gondolkodásmódjáról, lelkületéről, mind a harcok, mind a menekülés során.
A regény írásmódja végtelenül szövevényes, több idősíkra bontott, több nézőpontú, ezek a nézőpontok fejezetenként váltakoznak. A történet a jelenből és a múltból indul egyszerre, apránként közelítve az idősíkokat egymáshoz, hogy a végén minden összeérjen, és eljussunk ezáltal a teljes megértéshez.
Bár azt írtam, két főszereplője van, valójában mégis úgy érzem, ez a regény Álvaro története, vagy legalábbis az ő szemszögéből mélyül el a családregény, és lesz belőle lélektani regény is.
Az elbeszélés sokszor kilép általa a megszokott mederből, egyfajta gondolatfolyamként jelenik meg, telis-tele folyamatos ismétlésekkel, ahogy egy-egy gondolat beragad a fejünkben, és nem tudunk tőle elszakadni. Közelebb áll egy hétköznapi ember gondolkodásához, mint megkreált szöveghez, és ezáltal iszonyú erős lesz az érzelmi töltete a kiejtett szavaknak, kigondolt viszonyulásoknak. Pontosan úgy írta meg a szerző a szöveget, ahogy az ember gondolkodik. Nagyon szerettem a regény ezen tulajdonságát, különleges esszenciát adott a történetnek.
Miről szólnak ezek a kiejtett szavak, kigondolt viszonyulások? Többek között:
Az apa-gyermek viszonyról: Egyik kulcs motívum a regényben. Hívhatjuk szerintem akár aparegénynek is ezt a történetet. Nagyon erőteljes érzelmeket jelenít meg a fiú szemszögéből az elbeszélő az apához fűződő viszonyáról. Vajon felülírják-e a múltban elkövetett tettek egy életút jóságát, lehet-e rossz ember az, aki mindig jó apa volt?
A bálványrombolásról: Vajon romba dönthető-e a magasztalt apa képe egy gyermekben, ha megtudjuk múltja titkait?
A történelem nyomairól: Ismét egy olyan regény, mely méltó feldolgozása a spanyol emberek legnyomasztóbb közelmúltbeli időszakának, a spanyol polgárháború és az azt követő Franco-i éra kegyetlen és fájdalmas történéseinek.
A szerelemről: Mi a szerelem, lehet-e irányítani, kibe, mikor szeretünk bele? Mi a boldogság, mi a megelégedés? Melyiknek van nagyobb előjoga a másik felett? Család vagy szenvedély? Külön kell-e egyáltalán választani?
Az árulásról: Mi vezet rá egy embert arra, hogy elkövesse élete legnagyobb árulását? Meg lehet-e ezt magyarázni, meg kell-e magyarázni? Létezik-e rá értelmes indok?
A bosszúról: Mi a bosszú, mi a létjogosultsága? Van-e értelme? Megéri-e átadni magunkat egy aljas érzelemnek, megváltást remélve?
Az emlékezésről, vagy a felejtésről: Számonkérhető-e egy múltbéli tett, elfogadható-indok-e az azóta elítélt rendszer törvényeire hivatkozni? Mi tesz egy embert aljassá, egy aljas rendszerben van-e választása embernek maradni?
A megbocsátásról: Hogyan élhetjük tovább az életünket a múlt megbolygatása után? Meg lehet-e bocsátani mindazt, ami teljesen szembemegy az erkölcsünkkel? Mi az erősebb: az erkölcsünk, vagy a szeretet?
Egy korszak okozta traumák feldolgozására száz regény is kevés, mégis érdemes megpróbálni. Mert a szövegek megalkotásával a sebek is gyógyulnak. A Megdermedt szív ezeknek a traumákkal teletűzdelt sorsoknak állít méltó emléket, mert ahogy a szerző utószavában fogalmaz:
“A Megdermedt szív regény a megjelölés legklasszikusabb értelmében. Elejétől a végéig fiktív mű, mégsem figyelmeztethetem, és nem is akarom arra figyelmeztetni az olvasóimat, hogy a cselekmény vagy a szereplők bárminemű hasonlósága a valósággal puszta véletlen lenne. Inkább a fordítottja igaz. A legregényesebb, legdrámaibb és legvalószerűtlenebb epizódokat az itt elmeséltek közül mind valós tények ihlették.”
Legnagyobb kedvencem lett ez a regény. Mindenkinek ajánlom. 
Könyvnapló 
Hozzászólás